Az egyik legizgalmasabb nyári program a játszótéri sátorozás volt. Ragyogó napsütéses délután volt. A szülők segítségével elkészült a paprikás krumpli. Mindenki megvacsorázott. Zsuzsa néni nagyon sok játékot, vetélkedőt kitalált nekünk. Fociztunk, fogócskáztunk labdáztunk, bújócskáztunk. Közben mindenki felállította a sátrat, ahol aludni fog. Amikor teljesen besötétedett kezdődött a „kincskeresés”. A „kincs” festett kavics volt, ami sötétben világított. Aki a legtöbb „kincset” megtalálta, az lett a nyertes. Izgalmas volt az éjszakai túra. Zsebláma fénynél (már akinek volt) a hepe-hupás úton Barcfáig és árkon-bokron át vissza. Mire a sátrakhoz értünk, tele voltunk karcolásokkal és csaláncsípésekkel. Éjfél körül Zsuzsa néni szeretett volna takarodót fújni, de senki nem volt álmos, ébren akartunk maradni, beszélgetni, sutyorogni a sátorban. (Volt aki félt egy kicsit.) Mire elcsendesedett volna a sátor-tábor feltámadt a szél, a dörgés és villámlás egyre közelebből hallatszott. Megijedtünk, mindenki talpon volt. (menjünk – maradjunk?) Zsuzsa néniék döntöttek, futás az iskolához. Megeredt az eső. Ekkor már hajnalodott. Sikerült mindenkit hazaszállítani. Még napokig erről a tényleg „izgalmas” éjszakáról beszéltünk és megegyeztünk, hogy jövőre megismételjük.