Az áldozatok emlékének

Jaj, hova lettek a háború vérviharában a hősök,
Holtak a szép daliák, védtelen árva hazánk.
Hadba vonult katonák meghaltak a többi helyett is,
Életüket Isten adá, emberi kéz veszi el.
Ott pusztultak a lángzivatarban, akár a kohóban.
Sírjuk a földbe veszett: szellemük, árnyuk örök!

Szörnyű csaták viharában a drága szülőhaza senyved,
Fogságban fiaink, messzire űzve urunk.
Hős katonák leterítve, az ékük a sárba tiporva.
Életüket adták mind: a haza vagy a halál!
Vívtak a győzelemért, de hiába, kihunyt a remény is,
Nincs diadal, se babér: sorsuk a végtelen éj.

Írta: Löw Immánuel
Fordította: Zucker István