Ebben az évben nagyon jó időpontot sikerült találni a sátorozással összekötött esti játékos rendezvénynek. Ragyogó napsütéses száraz meleg nyári este volt. A résztvevők – az idén minden eddiginél többen voltunk – gyülekeztek a játszótéren. Az ott alvók hozták magukkal a felszerelést (sátor, takaró, meleg ruha stb.) A szülők segítségével mindenki felállította a kis sátrát, s egyezkedtek ki hol és kivel alszik egy sátorban. Megfőztük a paprikás krumplit, hogy az éhes kis csapat vacsorázhasson. Vacsora után Zsuzsa szervezésével elkezdődtek az esti játékok. Nagyon élvezték a gyerekek, hogy sötétben fogócskáznak, keresik az eldobott kislabdákat és az elrejtett kincseket. Természetesen a megtalálónak gumicukor volt a jutalom. A játékok után pillanatok alatt elfogyott a rengeteg palacsinta (ebből nem lehet eleget sütni). Éjszakai túrára a Csicsó-Antalfa közötti kis dombtetőre mentünk. Ezen az éjszakán szokatlanul sok volt a csillaghullás. Kipróbáltuk, működik-e a visszhang. A csukréti erdőből nagyon jól visszahallottuk, amit belekiabáltunk az éjszakába. Visszatérésünk után a fáradtabbak aludni mentek, a többiekkel körbeültük a tábortűzet és beszélgettünk, mesélgettünk, közben elfogyott az összes grillezett cukkini is. Természetesen senki nem volt álmos, ilyenkor mindenkinek rengeteg fontos dolga van, de ez természetes, egy kis sus-mus a sátorban, egy kis „cívódás”, nevetgélés. Hajnalban azért kicsit elcsendesedtek a „nagyok” is, bár Patrik nagyon bírja a nem alvást. Megnéztük a napfelkeltét, gyönyörű volt.
Az ébresztő kicsit nehezebb volt, az álmos tekintetek mindent elárultak. Ha lassan is, de mindenki összeszedte magát, még a reggeli torna is jól esett. Szülői segédlettel megtörtént a sátorbontás, összepakolás, elköszönés egymástól és indulás hazafelé, de azt még jól hallottuk, hogy jövőre veletek ugyanitt!