Az idei rendezvényünknek is jó időpontot választottunk. Napsütéses meleg nyári délután találkoztunk a játszótéren. A tavalyinál kevesebben voltunk, mert volt, aki éppen most ment nyaralni. Sajnálták, hogy nem lehetnek itt. Idén pincepörköltet készítettünk vacsorára. A gyerekek szülői segítséggel felállították a sátrakat. (Most már többen szerettek volna itt aludni, sajnos nem volt több sátor.) Vacsora után – Zsuzsa néni vezetésével – játékoktól volt hangos a játszótér; bujócska, fogócska ügyességi játék a babzsákkal. A sok játék, szaladgálás után nagy sikere volt az elmaradhatatlan mákos-, lekváros-, kakaós palacsintának, a málnaszörpnek és a sárgabaracknak. Lassan beesteledett és indulhatott a kincskeresés. Szinte mindet megtalálták, jutalom a cukorka volt. Éjszakai sétánkat a csukréti dombtetőig tettük meg. A visszhang most is jól működött. Visszasétáltunk a játszótérre. Volt aki – főleg a kicsik – hazament aludni a többiek a sátorban tértek nyugovóra. A „nagyok” nem voltak álmosak. A tábortűznél ültünk, beszélgettünk, lassan éjszaka lett. Próbáltunk egy picit aludni, de nem igazán jött álom a szemünkre. Hajnalodott, a napfelkelte nagyon szép volt. Reggel sátorbontás, pakolás és mindenki indult hazafelé. A sátorozás „Balatoncsicsó Fennmaradásáért” Közalapítvány támogatásával valósult meg.

Köszönjük!