Búcsúzunk Bocskay Endrétől

2017. június 19-én hosszú betegség után – életének 62. évében – elhunyt Bocskay Endre, aki az 1990-es rendszerváltozástól – 1990. szeptember 30-tól – 2002. október 20-ig települési képviselőként, majd két ciklusban alpolgármesterként dolgozott Csicsóért és a térségért.

Alkotó szakemberként keze munkája által gyarapodott a faluház, a játszótér, az iskola, szépültek köztereink, melyet évekig önkormányzati dolgozóként végzett.

Támogatta a község falumegújítási programját, a termelőszövetkezeti irodaépület megvásárlását, annak átalakítását iskolává, a faluház felújítását, a község  életben maradását célzó lakótelkek kialakítását.

Endre Mencshelyről került Balatoncsicsóra és azon kevesek közé tartozott, akit egy viszonylag kicsi, de zárt faluközösség elfogadott és befogadott nagyon rövid idő alatt.

Ötletei, jóindulatú kritikái, tettei a közösségért kitörölhetetlen nyomokat hagy falunk életében.

Örömét, bánatát, élményeit, lelki vívódásait legszívesebben zenébe öntve fejezte ki, nagyon szeretett tangóharmonikázni, számtalan dalt tudott.

Hosszú  évekig tartó betegeskedése során emberi oldaláról ismerhettük meg még jobban.

Hihetetlen akaraterővel tűrte a sokszor fájdalmas és sok-sok utazással járó kezeléseket, erőt családjától, imádott unokáitól merített. Lelki, testi gyötrelmeit óriási alázattal viselte.

Rendkívül nehéz szavakat találni egy kolléga, egy igaz ember elvesztésekor, de akaratereje, rendíthetetlen tisztessége, segítőkészsége és sajátos humora miatt övezte egyedülálló szeretet és tisztelet.

Kedveltük, mert egyenes és közvetlen volt, tiszteltük szakmai tudását, mely egyre inkább kiveszik a XXI. század generációiból.

Két rövid idézet méltó hozzá, egyik Lucius Annaeus Seneca írása: „Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet akár egy pillanat: múlandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit,ha abból áll össze az egész;ˇ

Ugyanilyen gyönyörűen fogalmaz Stefan Klein fizikus: „Minden egyes pillanat az élet mozaikköve – világos és sötét, színes vagy kopott, arany vagy ébenfekete. És ahogy a mozaikot is csak egész képként a távolról szemléljük és csak ritkán vesszük szemügyre egyenként a művészien egymás mellé rakott kövecskéket, ugyanúgy nem látjuk a pillanatot sem, melynek mindent köszönhetünk. Amit életnek nevezünk, az végül is nem más, mint számtalan pillanat gyűjteménye.”

Tragikusan itt van a végső búcsú, köszönjük, hogy részesei lehettünk a számunkra nyújtott pillanat gyűjteménynek. Fájdalmasan vesszük tudomásul, hogy a harmonika elnémul, csibészes mosolyod már csak becses emlék.

EMLÉKED LEGYEN ÁLDOTT, NYUGODJÁL BÉKÉBEN!

Balatoncsicsó Község Önkormányzata és lakói nevében:
Schumacher József